34. És kilenc órakor Jézus hangosan felkiáltott és ezt mondta: „Elói, Elói! Lámá sabaktáni?“ -- ami megmagyarázva azt jelenti: „Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?“
35. Néhányan pedig meghallva ezt az ott állók közül, ezt mondták: „Íme, Illést hívja.“
36. Egy ember pedig odafutott, és egy szivacsot megtöltve ecettel, nádszálra tűzve, inni adott neki, és ezt mondta: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye!“
37. Jézus pedig hangosan felkiáltva kibocsátotta lelkét.
38. Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.
39. Amikor pedig a százados, aki vele átellenben állt, látta, hogy így kiáltva bocsátotta ki lelkét, ezt mondta: „Bizony ez az ember Isten Fia volt!“
40. Asszonyok is voltak ott, akik távolról nézték, és közöttük volt a magdalai Mária és Mária, a kis Jakabnak és Józsefnek anyja és Salómé,
41. akik amikor Galileában volt, akkor is követték őt, és szolgáltak neki; és sok más asszony, akik vele mentek fel Jeruzsálembe.
42. Amikor immár este lett, mivel péntek volt, azaz szombat előtt való nap,
43. eljött az arimátiai József, egy tisztességes tanácsbeli, aki maga is várta az Isten országát; bement bátran Pilátushoz, és elkérte Jézusnak testét.
44. Pilátus pedig csodálkozott, hogy már meghalt, ezért magához hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy régen halt-e meg.
45. Amikor ezt megtudta a századostól, odaajándékozta a testet Józsefnek.
46. Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette őt, begöngyölte a gyolcsba, és elhelyezte egy sírboltba, amely kősziklába volt kivágva; és követ hengerített a sírbolt szájára.
47. A magdalai Mária pedig és Mária, a József anyja nézték, hová helyezték őt.