5. „Kiment a magvető, hogy elvesse vetőmagját. Magvetés közben némelyik az útfélre esett, és eltaposták, és az ég madarai megették.
6. Némelyik sziklára esett, és amikor kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége.
7. Némelyik tövisek közé esett, és a tövisek velük együtt növekedve megfojtották azt.
8. Némelyik pedig jó földbe esett, és amikor kikelt, százszoros termést hozott.“ Amikor ezt mondta, felkiáltott: „Akinek van füle a hallásra, hallja!“
9. Megkérdezték tőle tanítványai: „Mit jelent ez a példázat?“
10. Ő ezt mondta nekik: „Nektek megadatott, hogy értsétek Isten országának titkait, a többieknek azonban példázatokban adatik, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek.
11. A példázat pedig ez: A mag Isten beszéde.
12. Az útfélre esettek azok, akik meghallgatták, de aztán eljön az ördög, és kikapja szívükből, hogy ne higgyenek és ne üdvözüljenek.
13. A sziklára esettek azok, akik amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem ver bennük gyökeret, egy ideig hisznek, a kísértés idején pedig elpártolnak.
14. A tövisek közé esettek azok, akik meghallgatták, de amikor elmentek, az élet gondja és gazdagsága és gyönyörűsége megfojtja azt, és termést nem hoznak.
15. Akiknél pedig a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott igét tiszta és jó szívvel megtartják, és termést hoznak állhatatossággal.“
16. „Aki gyertyát gyújt, nem takarja le azt egy edénnyel, ágy alá sem rejti, hanem gyertyatartóba teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.