12. Amikor a város kapujához közeledtek, íme, egy halottat hoztak ki, anyjának egyetlen fiát, az asszony pedig özvegy volt. A városból nagy sokaság volt vele.
13. Amikor az Úr meglátta, megkönyörült rajta, és ezt mondta neki: „Ne sírj!“
14. És odament, megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak. Ő pedig így szólt: „Ifjú, neked mondom, kelj föl!“
15. Erre felült a halott, és elkezdett beszélni. Ő pedig átadta anyjának.
16. Félelem fogta el mindnyájukat, és dicsőítették Istent, és ezt mondták: „Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét.“
17. És elterjedt híre egész Júdeában és a környező tartományokban.