1. Tibérius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében pedig, amikor Júdeában Poncius Pilátus volt a helytartó, és Galileának negyedes fejedelme Heródes volt, Iturea, Trakhónitisz tartományának pedig negyedes fejedelme az ő testvére, Fülöp volt, Abiléné negyedes fejedelme pedig Lüszániász volt.
2. Annás és Kajafás főpapsága idején szólt az Úr Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.
3. Az elment a Jordán mellett lévő tartományokba, prédikálva a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára,
4. ahogyan meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében, aki ezt mondja: „Kiáltó szava szól a pusztában: Készítsétek el az Úrnak útját, egyengessétek ösvényeit.
5. Minden szakadékot töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el, ami egyenetlen, legyen egyenessé, és a göröngyös simává,
6. és meglátja minden halandó Isten szabadítását.“
7. Ezt mondta tehát a sokaságnak, amely kiment hozzá, hogy megkeresztelje: „Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy a közelgő harag elől elmeneküljetek?
8. Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak.
9. A fejsze pedig már ott van a fák gyökerén: kivágnak, és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt.“
10. A sokaság megkérdezte tőle: „Mit cselekedjünk tehát?“