Újszövetség

Lukács 2:3-17 Ujszövetseg: Elet, Igazsag es Vilagossag (BHUNNT)

3. Mindenki elment tehát a maga városába, hogy összeírják.

4. József is elment Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelynek neve Betlehem, mivel Dávid házából és nemzetségéből való volt,

5. hogy összeírják Máriával, aki jegyese volt, és aki várandós volt.

6. És történt, amikor ott voltak, eljött szülésének ideje.

7. És megszülte elsőszülött fiát, és bepólyálta, és jászolba fektette, mert nem volt helyük a vendégfogadóban.

8. Pásztorok voltak azon a vidéken, akik kinn a mezőn tanyáztak, és éjszaka is őrködtek nyájuk mellett.

9. És íme, az Úr angyala hozzájuk jött, és az Úr dicsősége körülvette őket, és nagy félelem vett erőt rajtuk.

10. Az angyal pedig ezt mondta nekik:

11. Mert Megtartó született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

12. Ez pedig nektek a jel: egy kisgyermeket találtok bepólyálva feküdni a jászolban.“

13. És hirtelen az angyallal mennyei seregek sokasága jelent meg, akik Istent dicsérték, és ezt mondták:

14. Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat!

15. És történt, hogy amikor elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok ezt mondták egymásnak: „Menjünk el egészen Betlehemig, és lássuk meg, ami történt, amit az Úr tudtul adott nekünk.“

16. Elmentek azért nagy sietséggel, és megtalálták Máriát és Józsefet és a kisgyermeket, aki a jászolban feküdt.

17. Ezt látva elbeszélték azt, amit a gyermekről hallottak.

Olvassa el a teljes fejezetet Lukács 2