12. Ez pedig nektek a jel: egy kisgyermeket találtok bepólyálva feküdni a jászolban.“
13. És hirtelen az angyallal mennyei seregek sokasága jelent meg, akik Istent dicsérték, és ezt mondták:
14. Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat!
15. És történt, hogy amikor elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok ezt mondták egymásnak: „Menjünk el egészen Betlehemig, és lássuk meg, ami történt, amit az Úr tudtul adott nekünk.“
16. Elmentek azért nagy sietséggel, és megtalálták Máriát és Józsefet és a kisgyermeket, aki a jászolban feküdt.
17. Ezt látva elbeszélték azt, amit a gyermekről hallottak.
18. Mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak.
19. Mária pedig megőrizte, és szívében forgatta a hallottakat.
20. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítették és dicsérték Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogy az megmondatott nekik.
21. Amikor a nyolc nap elmúlt, hogy a kisgyermeket körülmetéljék, Jézusnak nevezték, ahogy az angyal nevezte mielőtt még anyja méhében megfogant.
22. Amikor Mózes törvénye szerint leteltek Mária tisztulásának napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
23. Ahogyan meg van írva az Úr törvényében, hogy minden elsőszülött fiú az Úrnak legyen szentelve,
24. és hogy áldozatot mutassanak be az Úr törvénye szerint: „Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.“
25. És íme, volt Jeruzsálemben egy ember, akinek a neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő volt, és várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.
26. Azt a kinyilatkoztatást kapta a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.