10. Jézus így felelt neki: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja neked: Adj innom!, te kérted volna őt, és adott volna neked élő vizet.“
11. Mondta neki az asszony: „Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: honnan vennéd tehát az élő vizet?
12. Talán nagyobb vagy te a mi atyánknál, Jákobnál, aki nekünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószágai is?“
13. Jézus így felelt neki: „Mindenki, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik,
14. aki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert az a víz, amelyet én adok neki, örök életre buzgó víznek forrása lesz ő benne.“
15. Mondta neki az asszony: „Uram, add nekem azt a vizet, hogy meg ne szomjazzam, és ne jöjjek ide meríteni!“
16. Mondta neki Jézus: „Menj el, hívd a férjedet, és jöjj ide!“
17. Az asszony így felelt: „Nincs férjem.“ Jézus ezt mondta nekik: „Jól mondod, hogy nincs férjed,
18. mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.“
19. Mondta neki az asszony: „Uram, látom, hogy te próféta vagy.
20. A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak, és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádkozni kell.“
21. Mondta neki Jézus: „Asszony, hidd el nekem, hogy eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
22. Ti azt imádjátok, amit nem ismertek, mi azt imádjuk, amit ismerünk: mert az üdvösség a zsidók közül támadt.
23. De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyen imádókat keres magának.
24. Az Isten Lélek: és akik őt imádják, szükséges, hogy lélekben és igazságban imádják.“
25. Mondta neki az asszony: „Tudom, hogy Messiás jön, akit Krisztusnak mondanak, és amikor eljön, megjelent nekünk mindent.“
26. Mondta neki Jézus: „Én vagyok az, aki veled beszélek.“