1. Mikor ezeket mondta Jézus, kiment az ő tanítványaival együtt túl a Kedron-patakon, ahol egy kert volt, ahova bementek, ő és az ő tanítványai.
2. Azt a helyet Júdás is ismerte, aki elárulta őt, mivel gyakran ott gyűltek össze Jézus és a tanítványai.
3. Júdás tehát maga mellé vette a katonai csapatot, a papi fejedelmektől és a farizeusoktól a szolgákat, odament fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel.
4. Jézus pedig tudva mindazt, ami reá következik, előrement, és mondta nekik: „Kit kerestek?“
5. Ők így feleltek neki: „A názáreti Jézust.“ Jézus ezt mondta nekik: „Én vagyok.“ Ott állt pedig ővelük Júdás is, aki elárulta őt.
6. Amikor pedig azt mondta nekik: „Én vagyok“ -- hátratántorodtak, és földre estek.
7. Ismét megkérdezte őket: „Kit kerestek?“ És azok ezt mondták: „A názáreti Jézust.“
8. Jézus így felelt: „Mondtam néktek, hogy én vagyok az. Azért, ha engem kerestek, ezeket bocsássátok el.“
9. Hogy beteljesedjen a beszéd, amelyet mondott: „Azok közül, akiket nekem adtál, senkit sem vesztettem el.“
10. Simon Péter pedig, akinek szablyája volt, kirántotta azt, és megütötte a főpap szolgáját, és levágta annak jobb fülét. A szolga neve pedig Málkus volt.
11. Jézus erre ezt mondta Péternek: „Tedd hüvelyébe a szablyádat! Vagy nem kell-e kiinnom a poharat, amelyet az Atya adott nekem?“
12. A csapat pedig, az ezredes és a zsidók szolgái megfogták Jézust, és megkötözték őt,
13. és először Annáshoz vitték, mert ő apósa volt Kajafásnak, aki abban az esztendőben főpap volt.
14. Kajafás volt az, aki azt tanácsolta a zsidóknak, hogy jobb, hogy egy ember vesszen el a népért.