1. Ezeket beszélte Jézus, és felemelte szemeit az égre, és ezt mondta: „Atyám, eljött az óra, dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged,
2. mivel hatalmat adtál neki minden test felett, hogy örök életet adjon mindazoknak, akiket neki adtál.
3. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.
4. Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy elvégezzem.
5. És most te dicsőíts meg engem, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely enyém volt tenálad, mielőtt a világ lett.“
6. „Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem adtad őket, és a te beszédedet megtartották.
7. Most tudták meg, hogy mindaz, amit nekem adtál, tőled van;
8. mert azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál, őnekik adtam, ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem.
9. Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid.
10. Az enyémek mind a tieid, és a tieid az enyémek: és megdicsőíttetem őbennük.
11. Én nem vagyok többé e világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
12. Amikor velük voltam a világon, én megtartottam őket a te nevedben, akiket nekem adtál, megőriztem őket, és senki el nem veszett közülük, csak a veszedelemnek fia, hogy az Írás beteljesüljön.
13. Most pedig tehozzád megyek, és ezeket beszélem a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük.