22. A tanítványok ekkor bizonytalankodva egymásra tekintettek, hogy kiről szól.
23. Egy pedig az ő tanítványai közül Jézus keblén nyugodott, akit Jézus szeretett.
24. Intett neki Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, akiről szól.
25. Az pedig Jézus kebelére hajolva, mondta neki: „Uram, ki az?“
26. Jézus így felelt: „Az, akinek én a bemártott falatot adom.“ És bemártva a falatot, adta Iskáriótes Júdásnak, Simon fiának.
27. És akkor a falat után belement a Sátán. Jézus pedig ezt mondta neki: „Amit cselekszel, hamar cselekedd.“
28. Azt pedig senki sem értette az ott ülők közül, hogy miért mondta neki.
29. Némelyek ugyanis azt állították, mivel az erszény Júdásnál volt, hogy azt mondta neki Jézus: „Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre“, vagy azt, hogy adjon valamit a szegényeknek.
30. Az pedig, mihelyt a falatot elfogadta, kiment. Ekkor éjszaka volt.
31. Mikor pedig kiment, ezt mondta Jézus: „Most dicsőült meg az Emberfia, az Isten dicsőült meg őbenne;
32. ha pedig az Isten dicsőült meg őbenne, az Isten is megdicsőíti őt önmagában, és azonnal megdicsőíti őt.
33. Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem, de amiként a zsidóknak megmondtam, hogy ahová én megyek, ti nem jöhettek, most néktek is mondom.
34. Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek, amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.