24. Körülvették azért a zsidók, és mondták neki: „Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyíltan!“
25. Jézus így felelt: „Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, amelyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
26. De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok, amint megmondtam néktek.
27. Az én juhaim hallják az én szavamat, én ismerem őket, és követnek engem.
28. Örök életet adok nekik, soha el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.
29. Az én Atyám, aki őket adta nekem, nagyobb mindennél, senki sem ragadhatja ki őket az Atyámnak kezéből.
30. Én és az Atya egy vagyunk.“
31. Ekkor ismét köveket ragadtak a zsidók, hogy megkövezzék őt.
32. Jézus így felelt nekik: „Sok jó dolgot mutattam nektek az én Atyámtól, azok közül melyikért köveztek meg engem?“
33. A zsidók így feleltek neki: „Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.“
34. Jézus így felelt nekik: „Nincs-e megírva a ti törvényetekben: én mondtam: istenek vagytok?
35. Ha azokat isteneknek mondta, akikhez az Isten beszéde szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni,
36. akkor arról ti azt mondjátok, akit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz, mivelhogy azt mondtam: az Isten Fia vagyok?!