3. Ha a lovak szájába zablát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, egész testüket irányítjuk.
4. Íme a hajókat is, bármily nagyok is, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, egy igen kicsi kormányrúd mégis oda irányítja, ahová a kormányos akarja.
5. A nyelv is kicsiny testrész ugyan, de nagyra tartja magát. Íme egy csekély tűz, milyen nagy erdőt felgyújt.
6. A nyelv is tűz, a gonoszság világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, sőt lángba borítja életünket, miközben maga is lángra lobban a gyehenna tüzétől.
7. Mindenfajta vadállat, madár, csúszómászó és vízi állat megszelídíthető. Az ember meg is szelídíti őket.
8. De a nyelvet az emberek közül senki sem szelídítheti meg, mert fékezhetetlenül gonosz az, telve van halálos méreggel.
9. Ezzel áldjuk Istent, a mi Atyánkat, és ezzel átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlatosságára teremtettek.
10. Ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Atyámfiai, nem kellene így lenni ennek!
11. Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból csörgedeztethet-e édes és keserű vizet?
12. Vajon, atyámfiai, teremhet-e a fügefa olajmagvakat, vagy a szőlő fügét? Így egy forrás sem adhat sós és édes vizet.