9. és elismerve a nékem adatott kegyelmet, Jakab és Kéfás meg János, kik oszlopokul tekintetnek, bajtársi jobbjukat nyújtották nékem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok között, ők pedig a körülmetélés között prédikáljunk:
10. csakhogy a szegényekről megemlékezzünk; amit is én igyekeztem megcselekedni.
11. Mikor pedig Péter Antiókhiába jött, szemtől szembe ellene álltam, mivel panasz volt rá.
12. Mert mielőtt némelyek odajöttek Jakabtól, a pogányokkal együtt evett; mikor pedig odajöttek, félrevonult, és elkülönítette magát, félve a körülmetélkedésből valóktól.
13. És vele képmutatóskodtak a többi zsidók is, úgyhogy Barnabást szintén elcsábította az ő tettetésük.
14. De mikor láttam, hogy nem egyenesen járnak az evangélium igazságához képest, mondtam Péternek mindnyájuk előtt: Ha te zsidó létedre pogány módra élsz és nem zsidó módra, miként kényszeríted a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek?
15. Mi, természet szerint zsidók és nem pogányok közül való bűnösök,
16. tudva azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből. Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.
17. Ha pedig Krisztusban keresve a megigazulást, mi magunk is bűnösöknek találtatunk, vagy Krisztus bűnnek szolgája-e? Távol legyen.
18. Mert ha amiket elrontottam, azokat ismét fölépítem, önmagamat teszem bűnössé.
19. Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek.
20. Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta érettem.
21. Nem törlöm el az Isten kegyelmét, mert ha a törvény által van az igazság, akkor Krisztus ok nélkül halt meg.