10. Kérlek téged az én fiamért, Onézimoszért, akit fogságomban szültem,
11. aki neked egykor haszontalan volt, most pedig mind neked, mind nekem igen hasznos,
12. akit visszaküldtem hozzád, mint saját szívemet, hogy fogadd magadhoz!
13. Magamnál akartam ugyan tartani, hogy helyetted szolgáljon nekem az evangéliumért szenvedett fogságomban.
14. De a te megkérdezésed nélkül semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kikényszerített, hanem önkéntes legyen.
15. Mert talán azért vált meg tőled ideig-óráig, hogy örökre visszakapjad.
16. Most már nem úgy, mint szolgát, hanem mint szeretett atyafit, különösképpen nekem, de mennyivel inkább neked, test szerint is és az Úrban is.
17. Ha tehát engem társadnak tartasz, úgy fogadd őt magadhoz, mint engem.
18. Ha pedig valamit vétett ellened, vagy adósod, azt nekem számítsd fel.
19. Én, Pál saját kezűleg írom: én meg fogom téríteni neked. Arról nem is szólva, hogy ezen felül magaddal is adós vagy nekem.
20. Bizony, atyámfia, jótettet várok tőled az Úrban. Vidámítsd meg az én szívemet is az Úrban!