22. Mózest az egyiptomiak minden bölcsességére megtanították, és hatalmas volt beszédben és cselekedetben.
23. Amikor pedig a negyvenedik évét betöltötte, eszébe jutott, hogy meglátogassa atyjafiait, az Izrael fiait.
24. Amikor látta, hogy egyiket bántalmazzák, oltalmába vette, és az egyiptomi embert megölve, bosszút állt azért, akit bántottak.
25. Azt gondolta, hogy atyjafiai megértik, hogy az Isten az ő keze által ad nekik szabadulást, de azok nem értették meg.
26. Másnap meg olyankor jelent meg köztük, mikor összevesztek, és békességre intette őket: Férfiak, ti testvérek vagytok, miért bosszantjátok egymást?
27. De az, aki felebarátját bántalmazta, elutasította őt magától, ezt mondva: Kicsoda tett téged fejedelemmé és bíróvá mi rajtunk?
28. Csak nem akarsz engem is megölni, ahogyan megölted tegnap az egyiptomit?
29. Erre a beszédre azután Mózes elmenekült, és jövevény lett Midján földjén, ahol két fia született.
30. Negyven esztendő elteltével az Úr angyala megjelent neki a Sínai hegy pusztájában csipkebokornak tüzes lángjában.
31. Mózes pedig mikor meglátta, elcsodálkozott azon, amit látott. Amikor pedig oda ment, hogy megszemlélje, az Úr szava szólt hozzá:
32. Én vagyok a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene, és Jákobnak Istene. Mózes pedig megrémült, és nem mert odanézni.
33. Az Úr pedig ezt mondta neki: Oldozd le sarudat lábaidról, mert a hely, amelyen állsz, szent föld.