4. Mi pedig foglalatosok maradunk az imádkozásban, és az igehirdetés szolgálatában.“
5. Tetszett ez a beszéd az egész gyülekezetnek, és kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel telt férfi volt, Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és Nikoláoszt, aki Antiókhiából való prozelita volt;
6. Őket az apostolok elé állították, és miután imádkoztak, kezeiket rájuk tették.
7. És az Isten igéje növekedett, és sokasodott a tanítványok száma Jeruzsálemben, és a papok közül is nagyon sokan követték a hitet.
8. István pedig -- hittel és erővel telve --, nagy csodákat és jeleket cselekedett az emberek között.
9. Néhányan azonban eljöttek, akik ahhoz a zsinagógához tartoztak, amelyet a szabadosok, a ciréneiek, az alexandriaiak, a Ciliciából és Ázsiából valókénak neveztek, és Istvánnal vitatkoztak.
10. De nem tudtak ellenállni annak a bölcsességnek és a Léleknek, amellyel szólt.
11. Ekkor felbujtottak néhány embert, akik ezt mondták: „Hallottuk őt káromló beszédeket szólni Mózes ellen és az Isten ellen.“
12. És fellázították a népet, a véneket és az írástudókat; és reá rohanva, magukkal ragadták őt, és elvitték a tanács elé.
13. Hamis tanúkat állítottak, akik azt mondták: „Ez az ember nem szűnik meg káromló beszédeket szólni e szent hely ellen és a törvény ellen.
14. Hallottuk, amint azt mondta, hogy az a Názáreti Jézus ezt a helyet lerombolja, és megváltoztatja a szertartásokat, amelyeket Mózes adott nékünk.“
15. A tanácsban ülők mindnyájan tekintetüket reá vetették, és olyannak látták az arcát, mint egy angyalé.