11. A zsinagógákban mindenfelé gyakran büntettem, káromlásra kényszerítettem, és féktelen dühömben egészen az idegen városokig kergettem őket.
12. Amikor egyszer éppen ilyen ügyben útban voltam Damaszkusz felé, a főpapok felhatalmazásával és engedélyével,
13. délben az úton azt láttam, király, hogy a mennyből a napnak fényességét is meghaladó világosság sugárzott körül engem és azokat, akik velem együtt haladtak.
14. Amikor pedig mindnyájan leestünk a földre, szózatot hallottam, mely hozzám szólt, és ezt mondta zsidó nyelven: Saul, Saul, mit kergetsz engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod.
15. Erre én ezt kérdeztem: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr ezt felelte: Én vagyok Jézus, akit te kergetsz.
16. De kelj fel, és állj lábaidra, mert azért jelentem meg neked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek azokban, amiket láttál, és azokban, amelyekben meg fogok neked jelenni.
17. Megoltalmazlak téged e néptől és a pogányoktól, akik közé most küldelek,
18. hogy nyisd meg a szemeiket, hogy sötétségből világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát, és a megszenteltek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által.
19. Ezért, Agrippa király, nem lettem engedetlen a mennyei látás iránt,
20. hanem először a damaszkusziaknak és jeruzsálemiaknak, majd Júdea egész tartományában és a pogányoknak hirdettem, hogy bánják meg bűneiket, és térjenek meg az Istenhez, megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedve.
21. Ezekért akartak engem megölni a zsidók, amikor megfogtak a templomban.