1. Némelyek pedig, akik Júdeából jöttek le, így tanították az atyafiakat: „Ha körül nem metélkedtek Mózes rendelése szerint, nem üdvözülhettek.“
2. Amikor pedig Pálnak és Barnabásnak nagy viszálya és vitája lett velük, azt határozták el, hogy Pál és Barnabás, és néhányan mások közülük, menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe, e kérdés ügyében.
3. Kikísérte tehát őket a gyülekezet, és átmentek Fönícián és Samárián, elmondták a pogányok megtérését, és nagy örömet szereztek az összes atyafiaknak.
4. Amikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet, az apostolok és a vének fogadták őket, és ők elbeszélték, milyen nagy dolgokat cselekedett az Isten velük.
5. Előállt azonban néhány hivő, akik a farizeusok szerzetéből valók voltak, és azt mondták, hogy körül kell metélni őket, és meg kell parancsolni, hogy Mózes törvényét megtartsák.
6. Az apostolok és a vének ezért egybegyűltek, hogy e felől a dolog felöl határozzanak.
7. Amikor nagy vita támadt, felkelt Péter, és ezt mondta nekik: „Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régóta kiválasztott engem közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium beszédét, és higgyenek.
8. A szíveket ismerő Isten pedig bizonyságot tett mellettük, mert Szentlelket adott nekik, amint nekünk is.
9. Semmi különbséget nem tett közöttünk és ő közöttük, a hit által tisztította meg szívüket.
10. Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába olyan igát tegyetek, amelyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?
11. Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hisszük, hogy megtartatunk, miképpen ők is.“
12. Erre elhallgatott az egész sokaság, és hallgatták Barnabást és Pált, amint elbeszélték, mennyi jelt és csodát tett az Isten általuk a pogányok között.
13. Miután pedig elhallgattak, Jakab ezt mondta: „Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem!
14. Simon elmondta, hogyan gondoskodott az Isten arról, hogy a pogányok közül vegyen népet az ő nevének.
15. És ezzel egyeznek a próféták mondásai, amint meg van írva:
16. Ezek után megtérek és felépítem Dávidnak leomlott sátrát; Omladékait helyreállítom, és ismét felépítem,
17. hogy megkeresse az emberek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, akik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi.
18. Tudja az Isten öröktől fogva minden cselekedetét.
19. Ezért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, akik a pogányok közül térnek meg az Istenhez.
20. Hanem írjuk meg nekik azt, hogy tartózkodjanak a bálványok tisztátalanságától, a paráznaságtól, a megfojtott állattól és a vértől.
21. Mert Mózesnek régi nemzedékek óta minden városban megvannak a hirdetői, hiszen a zsinagógákban minden szombaton olvassák őt.“
22. Akkor az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel együtt úgy tetszett, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül, és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással: Júdást, akinek mellék neve Barsabbás és Szilászt, akik az atyafiak között vezető emberek voltak.
23. Ezt az írást küldték velük: „Az apostolok, a vének, és az atyafiak az Antiókhiában, Szíriában és Ciliciában élő, pogányok közül való atyafiaknak üdvözletüket küldik!
24. Mivel meghallottuk, hogy némelyek közülünk, akiknek mi parancsot nem adtunk erre, kimentek és megzavartak titeket beszédeikkel, feldúlták lelketeket, azt mondva, hogy metélkedjetek körül, és a törvényt tartsátok meg,
25. úgy gondoltuk, miután egyetértésre jutottunk, hogy kiválasztunk férfiakat, és elküldjük hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal,
26. olyan emberekkel, akik életüket tették kockára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért.
27. Elküldtük azért Júdást és Szilászt, akik élőszóval szintén tudtotokra adják ugyanezeket.
28. Mert tetszett a Szentléleknek és nekünk, hogy semmi több terhet ne tegyünk reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül:
29. hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a megfojtott állattól és a paráznaságtól, amelyektől ha megóvjátok magatokat, jól dolgotok lesz. Legyetek egészségben!“
30. Ők tehát, miután elbocsátották őket, elmentek Antiókhiába, egybegyűjtötték a sokaságot, átadták a levelet.
31. Amikor elolvasták, örültek az intésnek.
32. Júdás és Szilász pedig mivel maguk is próféták voltak, sok beszéddel intették és erősítették az atyafiakat.
33. Miután pedig egy bizonyos időt eltöltöttek ott, az atyafiak elbocsátották őket békességgel az apostolokhoz. (
34. De Szilásznak tetszett ott maradni.)
35. Pál és Barnabás is Antiókhiában időztek, tanították és prédikálták a többiekkel az Úrnak igéjét.
36. Néhány nap múlva pedig Pál ezt mondta Barnabásnak: „Most, hogy visszatértünk, látogassuk meg atyánkfiait minden városban, amelyben hirdettük az Úrnak igéjét, lássuk: hogy vannak.“
37. Barnabás azt tanácsolta, hogy vegyék maguk mellé Jánost, akit Márknak hívnak.
38. Pál azonban azt tartotta méltónak, hogy aki elszakadt tőlük Pamfiliától fogva, és nem ment velük a munkára, ne vegyék maguk mellé.
39. Meghasonlás támadt közöttük, úgyhogy elszakadtak egymástól, és Barnabás maga mellé vette Márkot, elhajózott Ciprusba.
40. Pál pedig Szilászt választotta maga mellé, és az atyafiaktól az Isten kegyelmére bízva útra kelt.
41. Bejárta Szíriát és Ciliciát, és erősítette a gyülekezeteket.