19. És miután eltörölt hét népet a Kánaán földjén, azoknak földjét sorsvetéssel elosztotta közöttük.
20. Azután mintegy négyszázötven esztendeig adott bírákat egészen Sámuel prófétáig.
21. Azután pedig királyt kértek maguknak, és az Isten Sault adta nekik, a Kis fiát, a Benjámin nemzetségéből való férfiút negyven esztendeig.
22. És amikor őt elvetette, Dávidot emelte nekik királyul; akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: Szívem szerint való férfiút találtam, Dávidot, Isai fiát, aki minden akaratomat véghez viszi.
23. Az ő utódából támasztott Isten, ígérete szerint, Izraelnek szabadítót, Jézust,
24. miután János az ő eljövetele előtt a megtérésnek keresztségét prédikálta Izrael egész népének.
25. Amikor pedig be akarta fejezni János az ő tisztét, ezt mondta: Akinek ti gondoltok engem, nem az vagyok, hanem íme, utánam jön, akinek nem vagyok méltó megoldani lábainak saruját sem.
26. Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetének fiai, és akik köztetek félik az Istent, az üdvösségnek ez az igéje nektek küldetett.
27. De akik Jeruzsálemben laknak, és azoknak vezetői, nem ismerték fel őt, és a prófétáknak szavait, melyeket minden szombaton felolvasnak, ítéletükkel betöltötték.
28. És bár semmi halálra való okot nem találtak, kérték Pilátustól, hogy ölesse meg.
29. Amikor mindazokat elvégezték, ami róla meg van írva, a fáról levéve sírba helyezték.
30. De az Isten feltámasztotta őt halottaiból,
31. és megjelent több napon át azoknak, akik együtt jöttek fel vele Galileából Jeruzsálembe, akik az ő tanúi a nép előtt.
32. Mi is hirdetjük nektek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nekünk, az ő fiainak feltámasztotta Jézust.
33. Amint a második zsoltárban is meg van írva: Fiam vagy te, ma nemzettelek téged.