18. Mindezek hallatára aztán megnyugodtak, és dicsőítették az Istent ezt mondva: „Eszerint hát a pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre!“
19. Azok tehát, akik szétszóródtak az üldözés miatt, amely István miatt támadott, eljutottak Föníciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, senkinek nem prédikálták az igét, hanem csak a zsidóknak.
20. Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfi, akik amikor Antiókhiába bementek, szóltak a görögöknek, hirdetve az Úr Jézust.
21. És az Úr keze volt velük, úgyhogy nagy sokaság tért meg az Úrhoz, s hívőkké lettek.
22. Eljutott ennek a híre a jeruzsálemi gyülekezet fülébe, ezért kiküldték Barnabást, hogy menjen el egészen Antiókhiáig.
23. Amikor oda jutott, és látta az Isten kegyelmét, örvendezett, és arra intette mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban.
24. Mert jámbor, Szentlélekkel és hittel teljes férfiú volt ő. És nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz.
25. Elment azután Barnabás Tarzuszba, hogy felkeresse Sault, és amikor rátalált elvitte őt Antiókhiába.
26. Így történt, hogy egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot. A tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek.
27. Ez időtájt pedig próféták mentek Jeruzsálemből Antiókhiába.
28. Felkelt pedig egy közülük, név szerint Agabosz, megjelentette a Lélek által, hogy az egész földkerekségen nagy éhínség lesz; amely be is következett Klaudiusz császár idejében.
29. A tanítványok pedig elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek közülük módjában áll, küldenek valami segítséget a Júdeában lakó testvéreknek.
30. Ezt meg is tették, és Barnabással és Saullal elküldték a vénekhez.