11. és látta, hogy az ég megnyílt, és leszállt hozzá valami edény, mint egy nagy lepedő, négy sarkánál fogva felkötve és leeresztve a földre.
12. Mindenféle földi négylábú állat volt benne, vadak, csúszómászó állatok és égi madarak.
13. És szózat szólt hozzá: „Kelj fel Péter, öld és egyél!“
14. Péter pedig ezt mondta: „Semmiképpen sem, Uram, mert sohasem ettem semmi közönségest, vagy tisztátalant.“
15. Ismét szózat szólt hozzá, másodszor is: „Amiket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak.“
16. Ez pedig három ízben történt, és ismét felvitetett az edény az égbe.
17. Amint pedig Péter magában tűnődött, hogy mi lehet az a látomás, amelyet látott, íme, azok a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, kérdezősködtek Simon háza után, odaérkeztek a kapuhoz,
18. bekiáltottak, és megkérdezték, vajon Simon, akit Péternek neveznek, ott van-e szálláson?