5. Eszembe jutott ugyanis képmutatás nélküli hited, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve, hogy benned is.
6. Ezért emlékeztetlek téged, hogy szítsd fel Isten kegyelmi ajándékát, amely kézrátételem által benned van.
7. Mert nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét.
8. Ne szégyelld tehát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem velem együtt szenvedj az evangéliumért Istentől kapott erővel,
9. aki megtartott minket, és szent hívással elhívott, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet nekünk Krisztus Jézusban adott az idők kezdete előtt,
10. ami pedig most nyilvánvalóvá lett a mi Megtartónknak, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki legyőzte a halált, és világosságra hozta az életet és halhatatlanságot az evangélium által.
11. Ennek tett engem hírnökévé, apostolává és tanítójává.
12. Ezért szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok abban, hogy ő a nála letett kincsemet megőrzi ama napra.
13. Az egészséges beszéd példájának tartsd, amit tőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben.
14. A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által.