1. Szeretteim, ez már a második levél, amit nektek írok, hogy emlékeztetés révén tiszta gondolkodásotokat serkentsem.
2. Emlékezzetek tehát a próféták régen mondott beszédére és az az Úrnak és Megtartónknak parancsolataira, amelyet az apostolaitok által hirdetett.
3. Először is tudva azt, hogy az utolsó időben csúfolódók támadnak, akik saját kívánságaik szerint élnek,
4. és ezt mondják: „Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert amióta az atyák elhunytak, minden ugyanúgy maradt, ahogyan a teremtés kezdetétől fogva van“.
5. Mert készakarva nem tudják azt, hogy az egek régtől fogva voltak, és a föld is, amely vízből és víz által állt elő Isten szavára,
6. amely által az akkori világ vízzel elárasztva elveszett.
7. A mostani egek és a föld pedig ugyanazon szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára.
8. Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő, mint egy nap.
9. Nem késik az ígérettel az Úr, amint egyesek késedelmesnek tartják, hanem hosszan tűr értünk, nem akarva, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.
10. Az Úr napja pedig úgy jön majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.
11. Mivel mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell élnetek,
12. akik várjátok és sóvárogjátok Isten napjának eljövetelét, amikor az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak.