5. Reménységünket fölülmúlva először önmagukat adták az Úrnak és nekünk, Isten akarata szerint.
6. Úgyhogy kérnünk kellett Tituszt, hogy amiképpen elkezdte, úgy fejezze is be nálatok ezt a szolgálatot.
7. Ezért, amiképpen mindenben bővölködtök, hitben, beszédben, ismeretben és minden buzgóságban és a hozzánk való szeretetben, úgy bővölködjetek ebben a szolgálatban is.
8. Nem parancsként mondom, hanem hogy mások buzgósága által a ti szeretetetek valódiságát kipróbáljam.
9. Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, aki gazdag lévén szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.
10. Tanácsot is adok nektek ebben a dologban, mert ez hasznos nektek. Tavaly óta jó szándékotok megvalósítását elkezdtétek.
11. Most tehát vigyétek is végbe, hogy amiképpen a jó szándék megvolt bennetek, úgy a végrehajtás ahhoz képest valósuljon meg, amitek van.
12. Mert ha a készség megvan, az aszerint kedves, hogy kinek mije van, és nem aszerint, amije nincs.
13. Azért, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek ne legyen nyomorúságtok, hanem egyenlő mérték szerint. A ti mostani bőségetek pótolja az ő hiányukat.
14. Máskor meg az ő bőségük pótolja a ti hiányotokat, hogy így egyenlőség legyen.
15. Amint meg van írva: „Aki sokat szedett, nem volt többje; aki keveset, nem volt kevesebbje.“