1. Tudtotokra adjuk pedig, atyámfiai, Istennek azt a kegyelmét, amelyet Macedónia gyülekezeteinek adott.
2. A nyomorúság sok próbája között is bőséges az örömük, és jószívűségük igen nagy szegénységüket gazdagsággá növelte.
3. Tanúsíthatom, hogy erejük szerint, sőt erejük felül adakoztak,
4. és kértek minket, hogy a szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek.
5. Reménységünket fölülmúlva először önmagukat adták az Úrnak és nekünk, Isten akarata szerint.
6. Úgyhogy kérnünk kellett Tituszt, hogy amiképpen elkezdte, úgy fejezze is be nálatok ezt a szolgálatot.
7. Ezért, amiképpen mindenben bővölködtök, hitben, beszédben, ismeretben és minden buzgóságban és a hozzánk való szeretetben, úgy bővölködjetek ebben a szolgálatban is.
8. Nem parancsként mondom, hanem hogy mások buzgósága által a ti szeretetetek valódiságát kipróbáljam.