9. Abban lett nyilvánvalóvá Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világra, hogy éljünk Általa.
10. Nem abból áll a szeretet, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeretett minket és elküldte Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.
11. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.
12. Istent soha senki nem látta. Ha szeretjük egymást, Isten bennünk marad és az ő szeretete teljessé lett bennünk.
13. Erről ismerjük föl, hogy benne maradunk és ő bennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk.
14. És mi láttuk, és bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül.
15. Aki vallja, hogy Jézus Isten Fia, Isten megmarad abban és ő is Istenben.
16. Mi megismertük és elhittük Isten irántunk való szeretetét. Isten szeretet. Aki szeretetben marad, Istenben marad, és Isten is őbenne.
17. Azzal lesz teljessé a szeretetet közöttünk, hogy bizalommal nézünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban.
18. A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki pedig fél, abban nem lett teljessé a szeretet.
19. Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.
20. Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent“, de gyűlöli atyjafiát, az hazug. Mert aki nem szereti atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti Istent, akit nem lát?
21. Azt a parancsolatot is kaptuk Tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse atyjafiát is.