1. Gyermekeim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van szószólónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus.
2. Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért, de nemcsak a miénkért, hanem az egész világ bűneiért is.
3. Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk.
4. Aki ezt mondja: ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság.
5. Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk.
6. Aki azt mondja, hogy őbenne van, annak úgy kell élnie, ahogy ő élt.
7. Atyámfiai, nem új parancsolatot írok nektek, hanem a régi parancsolatot, amely kezdettől fogva nálatok volt. A régi parancsolat az az ige, amelyet hallottatok.
8. Viszont új parancsolatot írok nektek, azt, ami igaz őbenne és tibennetek, hogy a sötétség szűnni kezd és az igaz világosság már fénylik.
9. Aki azt mondja, hogy világosságban van és gyűlöli atyjafiát, az még mindig a sötétségben van.
10. Aki szereti atyjafiát, az a világosságban marad és nincs benne megbotránkozni való.
11. Aki pedig gyűlöli atyjafiát, az sötétségben van, és sötétségben jár, és nem tudja hova megy, mert a sötétség megvakította szemét.
12. Írok nektek, gyermekek, mert bűneitek megbocsáttattak az ő nevéért.
13. Írok nektek, atyák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Írok nektek, ifjak, mert meggyőztétek a gonoszt. Írok nektek, gyermekek, mert megismertétek az Atyát.
14. Írtam nektek, atyák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, és Isten igéje megmarad bennetek, és meggyőztétek a gonoszt.
15. Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.
16. Mert mindaz, ami a világban van a test kívánsága, a szem kívánsága és a kérkedő életmód, nem az Atyától, hanem a világtól való.