1. Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.
2. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült.
3. Gondoljatok rá, aki a bűnösöktől ilyen szidalmazást szenvedett el, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.
4. Mert a bűn ellen való harcban még nem ontottátok véreteket,
5. és elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól:„Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését,és ne csüggedj el, ha megfedd téged,
6. mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti,és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.”
7. Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít meg az apja?