1. Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által,
2. ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette.
3. Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.
4. Annyival feljebb való az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.
5. Mert az angyalok közül kinek mondta valaha Isten:„Fiam vagy te,ma nemzettelek téged”, majd pedig:„Atyja leszek, és ő az én Fiam lesz”?
6. Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól:„Imádja őt Isten minden angyala!”
7. És az angyalokról ezt mondja ugyan:„Angyalait szelekké teszi,és szolgáit tűz lángjává”,
8. de a Fiúról így szól:„A te trónusod örökké megáll, ó, Isten,és királyi pálcád az igazság pálcája.
9. Szereted az igazságot, és gyűlölöd a gonoszságot:ezért kent fel téged Isten, a te Istenedöröm olajával társaid fölé.”
10. „Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben;és a te kezed alkotása az ég.
11. Azok elpusztulnak, de te megmaradsz,és azok mind elavulnak, mint a ruha,
12. és összegöngyölíted őket, mint egy palástot,és mint a ruha, elváltoznak;te pedig ugyanaz maradsz, és esztendeid nem fogynak el soha.”
13. Az angyalok közül kinek mondta valaha:„Ülj az én jobbomra,amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem”?
14. Vajon ezek nem mind szolgáló lelkek? Azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget.