8. De a bűn, kihasználva a parancsolatot, mindenféle kívánságot szült bennem. Mert a törvény nélkül halott a bűn.
9. Én törvény nélkül éltem egykor. Amikor azonban eljött a parancsolat, a bűn életre kelt,
10. én pedig meghaltam, és megértettem, hogy éppen az életre adott parancsolat lett halálommá.
11. Mert a bűn, kihasználva a parancsolatot, megcsalt engem, és megölt általa.
12. A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó.
13. Akkor a jó lett halálommá? Szó sincs róla! Hanem a bűn, hogy bűn volta nyilvánvalóvá legyen, a jó által hoz rám halált, hogy így a parancsolat által a bűn bűnné legyen.
14. Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: a bűn rabszolgája.
15. Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök.
16. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó.
17. Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn.
18. Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, hiszen az akarat megvolna bennem a jóra, de nem tudom véghezvinni azt.
19. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat.
20. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn.
21. Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy – miközben a jót akarom tenni – csak a rosszra van lehetőségem.