16. Elküldték tehát hozzá a Heródes-pártiakkal együtt a tanítványaikat, akik ezt mondták: Mester, tudjuk, hogy igaz ember vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és nem törődsz azzal, hogy ki mit mond, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét.
17. Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem?
18. Jézus pedig felismerve gonoszságukat, így szólt: Képmutatók, miért kísértetek engem?
19. Mutassátok nekem az adópénzt! Azok pedig odavittek neki egy dénárt.
20. Ő megkérdezte tőlük: Kié ez a kép és ez a felirat?
21. Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!
22. Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, és otthagyva őt, elmentek.
23. Azon a napon szadduceusok is mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt:
24. Mester! Mózes ezt mondta: „Ha valaki úgy hal meg, hogy nincs fiúgyermeke, akkor testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének.”
25. Volt nálunk hét testvér: az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, a feleségét testvérére hagyta.
26. Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymás után mind a hét.
27. Végül meghalt az asszony is.
28. A feltámadáskor tehát a hét közül melyiké lesz az asszony, hiszen mindegyiké volt?
29. Jézus így válaszolt nekik: Tévelyegtek, mivel nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát.
30. Mert a feltámadáskor nem házasodnak, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.
31. A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit Isten mondott nektek: