4. és amint vetette a magot, néhány az útfélre esett, jöttek a madarak, és felkapkodták azokat.
5. Más magok köves helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben;
6. de amikor a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak.
7. Más magok tövisek közé estek, és amikor a tövisek megnőttek, megfojtották azokat.
8. A többi viszont jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.
9. Akinek van füle, hallja!
10. A tanítványok odamentek hozzá, és megkérdezték tőle: Miért beszélsz nekik példázatokban?
11. Ő így válaszolt: Mert nektek megadatott, hogy ismerjétek a mennyek országának titkait, azoknak pedig nem adatott meg.
12. Mert akinek van, annak adatik, és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van.
13. Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek,
14. és beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: „Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek!
15. Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.”
16. A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall.
17. Bizony mondom nektek, hogy sok próféta és igaz ember kívánta látni, amiket ti láttok, de nem látták, és hallani, amiket ti hallotok, de nem hallották.
18. Ti azért halljátok meg a magvető példázatát!
19. Mindazokhoz, akik hallják a mennyek országának igéjét, és nem értik, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívükbe van vetve: ez az útfélre esett mag.
20. A köves talajra esett mag pedig az, aki hallja az igét, és azonnal örömmel fogadja,