11. Kimentek hozzá a farizeusok, és vitatkozni kezdtek vele, mennyei jelt követelve tőle, hogy kísértsék őt.
12. Jézus pedig lelke mélyéről felsóhajtva így szólt: Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek.
13. Ezzel otthagyta őket, ismét hajóba szállt, és elment a túlsó partra.
14. De elfelejtettek kenyeret vinni, és csak egyetlen kenyér volt náluk a hajóban.
15. Jézus figyelmeztette őket: Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától!
16. Ők pedig tanakodni kezdtek egymás között, hogy nincs kenyerük.
17. Amikor ezt Jézus észrevette, így szólt hozzájuk: Miért tanakodtok, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem veszitek észre és nem értitek? Még mindig keményszívűek vagytok?
18. Van szemetek, mégsem láttok? Van fületek, mégsem hallotok? És nem emlékeztek,
19. amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal? Így feleltek: Tizenkettőt.
20. És amikor a hét kenyeret megtörtem a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal? Ezt mondták: Hetet.
21. Ő pedig megkérdezte tőlük: Még mindig nem értitek?
22. Amikor Bétsaidába érkeztek, egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg.
23. Ő pedig a vakot kézen fogva kivezette a faluból, azután szemére köpve rátette kezét, és megkérdezte: Látsz-e valamit?
24. Az felnézett, és így szólt: Látom az embereket, amint jönnek-mennek, de mintha fákat látnék.
25. Azután Jézus ismét rátette a kezét a szemére, ő pedig körülnézett, és meggyógyult, tisztán látott mindent.
26. Jézus ekkor hazaküldte őt, és azt mondta: Még a faluba se menj be!