1. Azokban a napokban, amikor ismét nagy sokaság vette körül, és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk:
2. Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük;
3. ha pedig éhesen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött.
4. Tanítványai így feleltek: Hogyan tudná bárki is ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában?
5. Megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Ők ezt válaszolták: Hét.
6. Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük. Ők pedig a sokaság elé tették.
7. Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük.
8. Ettek és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral,
9. pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket,
10. és azonnal hajóba szállva tanítványaival együtt elment Dalmanuta vidékére.
11. Kimentek hozzá a farizeusok, és vitatkozni kezdtek vele, mennyei jelt követelve tőle, hogy kísértsék őt.
12. Jézus pedig lelke mélyéről felsóhajtva így szólt: Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek.
13. Ezzel otthagyta őket, ismét hajóba szállt, és elment a túlsó partra.
14. De elfelejtettek kenyeret vinni, és csak egyetlen kenyér volt náluk a hajóban.
15. Jézus figyelmeztette őket: Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától!
16. Ők pedig tanakodni kezdtek egymás között, hogy nincs kenyerük.
17. Amikor ezt Jézus észrevette, így szólt hozzájuk: Miért tanakodtok, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem veszitek észre és nem értitek? Még mindig keményszívűek vagytok?