1. Azokban a napokban, amikor ismét nagy sokaság vette körül, és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk:
2. Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük;
3. ha pedig éhesen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött.
4. Tanítványai így feleltek: Hogyan tudná bárki is ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában?
5. Megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Ők ezt válaszolták: Hét.
6. Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük. Ők pedig a sokaság elé tették.
7. Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük.
8. Ettek és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat hét kosárral,
9. pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket,
10. és azonnal hajóba szállva tanítványaival együtt elment Dalmanuta vidékére.
11. Kimentek hozzá a farizeusok, és vitatkozni kezdtek vele, mennyei jelt követelve tőle, hogy kísértsék őt.