55. A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák; de nem találtak.
56. Mert sokan tettek hamis tanúvallomást ellene, de a vallomások nem egyeztek.
57. Ekkor előálltak néhányan, és ezt a hamis vallomást tették ellene:
58. Mi hallottuk, hogy ezt mondta: Én lerombolom az emberkéz alkotta templomot, és három nap alatt másikat építek, amelyet nem emberkéz alkotott.
59. De vallomásuk így sem egyezett.
60. A főpap ekkor középre állt, és megkérdezte Jézustól: Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?
61. Ő azonban hallgatott, és nem válaszolt semmit. Ismét megkérdezte őt a főpap: Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?
62. Jézus ezt mondta: Én vagyok, és meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin.
63. A főpap megszaggatta a ruháját, és így szólt: Mi szükségünk van még tanúkra?
64. Hallottátok az istenkáromlást. Mi a ti véleményetek erről? Azok pedig valamennyien kimondták az ítéletet, hogy méltó a halálra.
65. Akkor némelyek leköpték őt, majd arcát letakarva ököllel ütötték őt, és ezt mondták neki: Most prófétálj! A szolgák is arcul verték őt.
66. Amikor Péter lent volt az udvaron, arra ment a főpap egyik szolgálóleánya.
67. Meglátta a tűznél melegedő Pétert, ránézett, és így szólt: Te is a názáreti Jézussal voltál.
68. Ő azonban tagadta, és ezt mondta: Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz. És kiment az előcsarnokba. A kakas pedig megszólalt.
69. A szolgálóleány ismét meglátta őt, és újra mondta az ott állóknak: Ez közülük való.