2. A követ a sírbolt elől elhengerítve találták,
3. és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét.
4. Amikor emiatt tanácstalanul álltak, íme, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában.
5. Az asszonyok megrémültek, és a földre szegezték tekintetüket, de azok így szóltak hozzájuk: Miért keresitek a holtak között az élőt?
6. Nincsen itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza: megmondta nektek még Galileában,
7. hogy az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia és megfeszíttetnie, de a harmadik napon fel kell támadnia.
8. Ekkor visszaemlékeztek szavaira,
9. és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek.
10. A magdalai Mária, Johanna, valamint a Jakab anyja, Mária és más, velük lévő asszonyok elmondták mindezt az apostoloknak,
11. de ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik.
12. Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken.
13. Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvanfutamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve,
14. és beszélgettek egymással mindarról, ami történt.
15. Miközben egymással beszélgettek és vitáztak, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük.
16. Látásukat azonban mintha valami akadályozta volna, hogy ne ismerjék fel őt.
17. Ő pedig így szólt hozzájuk: Miről beszélgettek egymással útközben? Erre szomorúan megálltak.
18. Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?
19. Mi történt? – kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki cselekedetben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt;
20. és hogyan adták át főpapjaink és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg.