13. és kiáltozva kérték: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
14. Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: Menjetek el, és mutassátok meg magatokat a papoknak! És amíg odaértek, megtisztultak.
15. Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent.
16. Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt.
17. Megszólalt Jézus, és ezt kérdezte: Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc?
18. Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?
19. És ezt mondta az Úr: Kelj fel és menj el, a hited megtartott téged.
20. Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, így válaszolt nekik: Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember azt előre kiszámíthatná.
21. Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! Mert az Isten országa közöttetek van!
22. A tanítványoknak pedig ezt mondta: Jönnek majd napok, amikor szeretnétek akár egyetlenegyet is látni az Emberfiának napjai közül, de nem láttok.
23. Ha ezt mondják majd nektek: Íme, ott, vagy íme, itt van – ne menjetek oda, és ne fussatok utána!
24. Mert ahogyan a villám az egész égbolton egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön el az Emberfia is az ő napján.
25. Előbb azonban még sokat kell szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől.
26. És amint Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is:
27. ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Nóé be nem ment a bárkába. Azután jött az özönvíz, és elpusztított mindenkit.
28. Éppen úgy lesz, mint ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek;
29. de amely napon Lót kiment Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és elpusztított mindenkit.