Ószövetség

Újszövetség

Lukács 17:1-12 Revideált Új Fordítás Biblia (RÚF)

1. Jézus így szólt a tanítványaihoz: Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek.

2. Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson e kicsinyek közül.

3. Vigyázzatok magatokra!Ha vétkezik ellened a testvéred, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki!

4. És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer visszatér hozzád ezt mondva: Megbántam – akkor is bocsáss meg neki!

5. Az apostolok így szóltak az Úrhoz: Növeld a hitünket!

6. Az Úr ezt válaszolta: Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez a vadfügefához: Szakadj ki gyökerestől, és gyökerezz meg a tengerben – az engedelmeskedne nektek.

7. Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás vagy legeltetés után megjön a mezőről: Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz!

8. Nem azt mondja-e inkább neki: Készíts nekem valami vacsorára valót, övezd fel magadat, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál!

9. Vajon megköszöni annak a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsolt neki?

10. Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt.

11. Amikor Jézus úton volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea között haladt át.

12. Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak,

Olvassa el a teljes fejezetet Lukács 17