22. A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely.
23. Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam.
24. Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat.
25. Nagy sokaság ment vele, és ő feléjük fordulva így szólt:
26. Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, az nem lehet az én tanítványom.
27. Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.
28. Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig?
29. Nehogy – miután alapot vetett, de nem tudta befejezni – gúnyolni kezdje mindenki, aki látja,
30. és ezt mondja: Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni.
31. Vagy ha egy király elmegy, hogy harcba bocsátkozzék egy másik királlyal, vajon nem ül le előbb, és nem tart tanácsot arról, hogy szembeszállhat-e tízezer élén azzal, aki húszezerrel jön ellene?
32. Mert ha nem, akkor követséget küld, amikor az még távol van, és megkérdezi a békefeltételeket.
33. Így tehát, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, az nem lehet az én tanítványom.
34. Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan tudják azt visszaadni?
35. Sem a földre, sem a trágyadombra nem való: tehát kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja!