28. Az asszony pedig otthagyta korsóját, elment a városba, és szólt az embereknek:
29. Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ő a Krisztus?
30. Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá.
31. Közben kérték őt a tanítványai: Mester, egyél!
32. Ő pedig azt mondta nekik: Nekem van mit ennem, amiről ti nem tudtok.
33. A tanítványok egymást kérdezgették: Valaki talán hozott neki enni?
34. Jézus ezt mondta nekik: Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját.
35. Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra.
36. Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető és az arató.
37. Mert abban igaza van a mondásnak, hogy más a vető, és más az arató.
38. Én elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok: mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.
39. Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: Megmondott nekem mindent, amit tettem.
40. Amikor tehát a samáriaiak Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig.