23. De eljön az óra, és az most van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres.
24. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.
25. Az asszony így felelt: Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent.
26. Jézus ezt mondta neki: Én vagyok az, aki veled beszélek.
27. Ekkor megérkeztek a tanítványai, és csodálkoztak azon, hogy asszonnyal beszél, mégsem mondta egyikük sem: Mit akarsz tőle? Miért beszélgetsz vele?
28. Az asszony pedig otthagyta korsóját, elment a városba, és szólt az embereknek:
29. Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ő a Krisztus?
30. Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá.
31. Közben kérték őt a tanítványai: Mester, egyél!
32. Ő pedig azt mondta nekik: Nekem van mit ennem, amiről ti nem tudtok.
33. A tanítványok egymást kérdezgették: Valaki talán hozott neki enni?
34. Jézus ezt mondta nekik: Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját.
35. Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra.
36. Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető és az arató.
37. Mert abban igaza van a mondásnak, hogy más a vető, és más az arató.
38. Én elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok: mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.
39. Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: Megmondott nekem mindent, amit tettem.
40. Amikor tehát a samáriaiak Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig.