22. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.
23. Jézus ezt mondta neki: Feltámad a testvéred!
24. Márta így válaszolt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.
25. Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él;
26. és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?
27. Márta így felelt: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.
28. Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: A Mester itt van, és hív téged.
29. Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá.
30. De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta találkozott vele.
31. A zsidók, akik Máriával voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy hirtelen feláll és kimegy. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon.
32. Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
33. Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, háborgott lelkében, és megrendült.
34. Megkérdezte: Hova helyeztétek őt? Azt felelték: Uram, jöjj és lásd meg!
35. Jézus könnyekre fakadt.
36. A zsidók ezt mondták: Íme, mennyire szerette!
37. Közülük néhányan pedig így szóltak: Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?
38. Jézus – még mindig háborogva magában – a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta.