12. Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében,
13. akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
14. Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.
15. János bizonyságot tett róla, és azt hirdette: Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én.
16. Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.
17. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jött el.
18. Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.
19. János így tett bizonyságot, amikor a zsidók papokat és lévitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék tőle: Ki vagy te?
20. Ő megvallotta, és nem tagadta. Ezt vallotta: Én nem a Krisztus vagyok.
21. Erre megkérdezték tőle: Hát akkor? Te vagy Illés? Ő azt mondta: Nem az vagyok. – A próféta vagy? Így válaszolt: Nem.
22. Ezt mondták tehát: Ki vagy? – hogy választ adhassunk azoknak, akik elküldtek minket: mit mondasz magadról?
23. Erre ő így felelt: „Én kiáltó hang vagyok a pusztában: egyengessétek az Úr útját”, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta.
24. A küldöttek között voltak farizeusok is,
25. és ezek tovább kérdezték őt: Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem pedig a próféta?
26. János így válaszolt nekik: Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll az, akit ti nem ismertek,
27. aki utánam jön, és én arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam.
28. Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.
29. Másnap János látta, hogy Jézus hozzá jön, és így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!