3. Mégis hosszabb időt töltöttek ott, és bátran szóltak az Úrban bízva, aki bizonyságot tett kegyelmének igéje mellett, és megadta, hogy jeleket és csodákat vigyenek véghez.
4. A város népe meghasonlott, és némelyek a zsidókkal, mások pedig az apostolokkal tartottak.
5. Amikor a pogányok és a zsidók vezetőikkel együtt összefogtak, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket,
6. ők ezt megtudva elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába, Derbébe és a környékre,
7. és ott hirdették az evangéliumot.
8. Lisztrában élt egy sánta lábú ember, aki születésétől fogva sánta volt, és sohasem tudott járni.
9. Ő hallgatta Pál beszédét, aki rátekintett, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon.
10. Ezért hangosan így szólt hozzá: Állj a lábadra egyenesen! Ekkor az talpra ugrott, és járt.
11. Amikor a sokaság látta, amit Pál tett, likaóniai nyelven így kiáltottak: Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban!
12. Barnabást Zeusznak mondták, Pált pedig Hermésznek, mivel ő volt a szóvivő.