26. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.
27. Mert Isten mindent az ő lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja, hogy mindent az ő lába alá vetett, nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki neki alávetett mindent.
28. Amikor pedig majd alávettetett neki minden, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenekben.
29. Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük?
30. Miért vállalunk veszedelmet mi is minden pillanatban?
31. Naponként a halállal nézünk szembe, oly igaz ez, testvéreim, mint a veletek való dicsekvésem Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
32. Ha csak emberi módon küzdöttem a vadállatokkal Efezusban, mi hasznom belőle? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor „együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk”.
33. Ne tévelyegjetek: „A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!”
34. Legyetek valóban józanok, és ne vétkezzetek, mert némelyek nem ismerik Istent: megszégyenítésetekre mondom ezt.
35. De megkérdezhetné valaki: hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jelennek meg?
36. Esztelen! Amit elvetsz, nem kel életre, míg előbb meg nem hal,
37. és amikor vetsz, nem a leendő testet veted el, hanem csak a magot, talán búzáét vagy valami másét.
38. De Isten olyan testet ad annak, amilyet elhatározott, mégpedig minden egyes magnak a neki megfelelő testet.
39. Nem minden test egyforma, hanem más az embereké, más az állatoké, más a madaraké, és más a halaké.
40. Vannak mennyei testek, és vannak földi testek, de más a mennyeiek fényessége, és más a földieké.
41. Más a nap fényessége, más a hold fényessége, és más a csillagok fényessége: mert egyik csillag fényességben különbözik a másik csillagtól.