17. Végül elmentem Isten szentélyébe,és megértettem, hogy milyen végük lesz.
18. Bizony, sikamlós talajra állítottadés pusztulásba döntöd őket!
19. Hogy fognak elpusztulniegy pillanat alatt!Végük lesz, semmivé lesznek rémületükben.
20. Mint ébredés után az álomkép,úgy tűnik el képük,ha fölserkensz, Uram!
21. Ha keseregne a szívem,és sajogna a bensőm,
22. akkor olyan ostoba és tudatlan volnékveled szemben, mint az állat.
23. De én mindig veled leszek,mert te fogod jobb kezemet.
24. Tanácsoddal vezetsz engem,és végül dicsőségedbe fogadsz.
25. Nincs senkim rajtad kívül a mennyben,a földön sem gyönyörködöm másban.
26. Ha elenyészik is testem és szívem,szívemnek kősziklája és örökségemte maradsz, Istenem, örökké!
27. Bizony, elpusztulnak azok,akik eltávolodnak tőled.Kiirtod mindazokat,akik elhagynak téged!
28. De nekem olyan jó Isten közelsége!Uramat, az Urat tartom oltalmamnak.Hirdetem minden tettedet.