1. A karmesternek: Dávidé, az Úr szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az Úrnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az Úr.
2. Ezt mondta:Szeretlek, Uram, erősségem!
3. Az Úr az én kőszálam,váram és megmentőm,Istenem, kősziklám,nála keresek oltalmat,pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!
4. Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó,és megszabadulok ellenségeimtől.
5. Körülvettek a halál kötelei,pusztító áradat rettent engem.
6. A sír kötelei fonódtak rám,a halál csapdái meredtek rám.
7. Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam,segítségért kiáltottam Istenemhez.Meghallotta hangomat templomában,kiáltásom a fülébe jutott.
8. Megrendült és rengett a föld,a hegyek alapjai megremegtek,megrendültek, mert haragra gyúlt.
9. Füst jött ki orrából,szájából emésztő tűz,parázs izzott benne.
10. Lehajlította az eget, és leszállt,homály volt lába alatt.
11. Kerúbon ülve repült,szelek szárnyán suhant.
12. A sötétséget tette rejtekévémaga körül, mint egy sátrat,a sötét vizeket, a gomolygó fellegeket.
13. Az előtte levő fényözönbőlelőtörtek fellegeijégesővel és tüzes parázzsal.