1. A karmesternek: Dávidé, az Úr szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az Úrnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az Úr.
2. Ezt mondta:Szeretlek, Uram, erősségem!
3. Az Úr az én kőszálam,váram és megmentőm,Istenem, kősziklám,nála keresek oltalmat,pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!
4. Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó,és megszabadulok ellenségeimtől.
5. Körülvettek a halál kötelei,pusztító áradat rettent engem.
6. A sír kötelei fonódtak rám,a halál csapdái meredtek rám.
7. Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam,segítségért kiáltottam Istenemhez.Meghallotta hangomat templomában,kiáltásom a fülébe jutott.
8. Megrendült és rengett a föld,a hegyek alapjai megremegtek,megrendültek, mert haragra gyúlt.
9. Füst jött ki orrából,szájából emésztő tűz,parázs izzott benne.
10. Lehajlította az eget, és leszállt,homály volt lába alatt.