1. Dávidé.Áldott az Úr, az én kősziklám,aki harcolni tanítja kezemet,hadakozni ujjaimat.
2. Jótevőm és erősségem,váram és megmentőm ő,pajzsom, akihez menekülhetek,aki népeket vet alám.
3. Ó, Uram, micsoda az ember,hogy törődsz vele,az emberfia, hogy gondolsz rá?
4. Az ember a lehelethez hasonló,napjai a tűnő árnyékhoz.
5. Hajlítsd le az eget, Uram, és szállj le,érintsd meg a hegyeket,hogy füstölögjenek!
6. Villogtasd villámaidat, szórjad azokat,lődd ki nyilaidat,röpítsd szét őket!
7. Nyújtsd le kezedet a magasból,szabadíts meg, ments ki engema nagy vizekből,az idegenek hatalmából,
8. akiknek szája hiábavalóságot beszél,jobb kezük csak álnokságot művel!